Rettenetesen megkönnyebbültem, amikor a harmadik adag hányást ürítettem az összehugyozott budiba – szerencsére tapasztalt vagyok már az öltönyök és a nyakkendők viselésében, úgyhogy úriemberként hagytam el a helyiséget. Ez a kibaszott gagyi whiskey, csak ez lehetett az oka – röhögve folytattuk a sztorizgatást Matt-tel és Kevinnel a bárban, de természetesen már csak vodkáztunk – nálunk ez a levezető… Közben vadásztunk, de egyszerűen nem láttam olyan csajt, aki alkalmas lett volna egy kiadós szexre, vagy esetleg egy normális szopásra – pedig még alig jártunk éjfél után; a hely meg tömve volt csajokkal. Kértem egy Perriert, de mire feleszméltem, már azt láttam, hogy Matty haverom valami fekete hajú csajjal smárol és gyakorlatilag majdnem ott dugtak a táncparketten. Be is villant, hogy mi lenne, ha beszállnék harmadiknak, de tudom, hogy Matt nem olyan, és én is inkább egy „édeskettest” képzeltem el. Kevin és én még koccintottunk a maradék vodkával, de mire a következőt kérte volna, lelöktem az ásványvizet, fogtam a sálam és a kabátom, majd intettem a pultos csajnak, hogy hívjon egy taxit.
Öt utcányira rakattam ki magam a lakásomtól; ott van a kedvenc bárom, gondoltam beugrok még egy normális whiskey-re – amint beléptem, Milena már töltötte is a duplát, és csak annyit mondott:
- Szarul nézel ki, kérsz egy sört is?
Ez a csaj valahonnan Európából jött; a csehektől, azt hiszem, úgyhogy nem aggódtam, milyen sört fog elém tenni.
- Köszi, Mily, mindjárt jövök – ledobtam a cuccom a bárszékre, és kimentem a mosdóba. Volt nálam még két fiola; egyet már borítottam is a mosdóra, és úgy szívtam fel, mint ahogyan Milena hajának illatát préselném a tüdőmbe. Volt már dolgunk egymással, de jobbnak láttam nem kikezdeni egy pultos csajjal – szerintem beteg… Utoljára, mikor együtt voltunk, úgy szopott le, hogy közben véresre karmolta mindkét combomat – nem tudtam, melyik „élményre” koncentráljak.
Ez persze már rég volt – most csak az italommal tudtam foglalkozni.
- Nem raktam bele neked jeget, hogy forró legyen a csókod! – kacsintott, miközben ezt mondta, és láttam azt a megfogalmazhatatlan, kárörvendő mosolyt az arcán, ami inkább vigyor volt.
- Mily, hagyj már békén baszki, nem látod, hogy elegem van? Beteg csajokkal egyébként sem kezdek…
- Pedig megharapdálnálak – és közben melleit szinte kitette elém a pultra.
Lekaptam a whiskey-t, kettőt kortyoltam a sörbe, majd egy tízest a pultra dobva „beteg ribanc” köszönéssel otthagytam.
- Holnap tízkor végzek! – kiáltotta utánam, de ekkor már látszott a leheletem a februári utcán…
